reb lázár wolf / 2005. január 28.

albioni élmények I

megvolt első (és második) ún zsidó élményem itten.

betévedtem a leicesteri progressziv/reform/liberális zsinibe. (a helyiek szerint van valami különbség e három között)

péntek este fel 8 körül még nem törtent semmi a nemes egyszerűséggel The
Synagogue elnevezesű helyen, ami egyébkent egy jelentős méretű nappalival
megáldott lakóház inkább, ám mikor épp távolodtam volna, megjelent egy kocsi, kitotyogott belőle egy néni, s fellélegezhettem hogy nem maradok spiritualis élmény nélkül.

rákérdezvén h mikor kezdünk ismét szembe kellett néznem gyanús
külsőmmel, a néni rákerdezett h zsidó vagyok-e. a kérdés retorikájáról majd még máskor értekezem, mert érdekes az egybecsúsztatása a legitim vallási érdeklődésnek (anyád?) és a nevetséges paranoiának (szándékozod felrobbantani magad belül?). a néni szerintem egyértelműen az utóbbira utalt igy inkább megnyugtattam. (amugy meg tökmindegy, tudomásom szerint a reform beteres itt kábé úgy zajlik h "zsidó akarsz lenni?"
"ja" "akkor az vagy")

8kor kezdtünk is. az ún rabbi panyókára veti a thaleszét, kezébe
kap egy gitárt és belecsap. s valoban. éneklünk. vagy inkabb csak
énekelgetünk.
jelentősen lerövidített imarend nagyrészét angolul zengjük.

időközben meg vagyon mondva nekünk h mélyedjünk magunkba, s h gondolkodjunk
el azon, mit kiván tőlünk a jóisten.

ami amúgy elég egyszerű, szerintem.

pl azt kívánja h ne jöjjünk templomba autóval. hogy ne kapcsolgassuk
szombaton a villanyt. ne irogassuk fel betévedt magyar dejákok emilcímét toborzás céljából. ne kínáljuk meg cigivel a zs előtt. amik hát vagy érdekelnek minket, vagy nem. de ha
már úgy teszünk, mitnha érdekelne (vö: leicesteri zsinagóg),
akkor már igazán megtehetnénk neki.

amúgy az est fénypontja az a pillanat, amikor vmejik zsoltárt
(nem emlékszem mejiket) a "pál kata péter jó reggelt" dallamára
énekeljük. előbb nem tudom sírjak vagy nevessek, aztán viszont
rájövök az intertextuális kapcsokra. ti. a dal (magyarul) úgy
folytatódik "már odakint a nap felkelt, SZÓL A KAKASOM, AZ A NAGY
TARAJÚ"

vagyis szól a kakas már! úgyfest a magyar népdaloknak is megvan a
maguk zsidó szimbolikája. naja, multikulti

mindent összéve tehát ojan volt, mint egy ovi. és az jutott eszembe, h
kádár jánosnak igaza volt, hogy a krumplileves legyen krumplileves.
vagyis ezt az izét ne nevezzük se reformnak (vö kossuth, széchenyi), se
liberálisnak (vö j.s. mill, rorty), se progresszivnek, hanem nevezzük
annak, ami. gagyi.

<< vissza