Az 1980-as évek közepén ez volt a magyar pop csúcsa, Szikoráék dallamai mellett nem lehetett egyszerűen elmenni. Az R-GO jelenséghez kezdetektől fogva hozzátartozott a vizualitás is: a csikidám, a klipek, a gidák. A zene ma is működik (jejejeje), de az ilyen klipre a legjobb indulattal is valami olyasmit tudunk csak mondani, hogy “ez még abban a korban készült, amikor nem volt olyan fejlett a vizuális kultúra.”
Pedig két évtizeddel korábban, 1966-ban az Illés zenekar egyik számára például ilyen klipet készített Kovásznai György:
Kovásznai György: Napló (1966) from Next Wave on Vimeo.
Még ma is frissnek hat, ugye? Ezerszer válalhatóbb ez vizuálisan, mint az R-GO. A tanulság szerintem az, hogy a képi kultúra nem lineárisan fejlődik (mint a marxista történelem), hanem cikkcakkokban, szárnyalások és mélypontok, vizuális apályok és dagályok váltakoznak. A 80-as években például jobb volt a politikai plakátművészet és a kirakatrendezés-esztétika, mint manapság, ma viszont a könyvborítók és például a szórakozóhelyek szóróanyagai jobbak, mint valaha.
A saját szakmánkban szerintem vizuális dagályhullám van, soha ennyien nem figyeltek oda az esztétikus megjelenésre, a “visual brand identity”-re, mint most. Sokan rájöttek, hogy az erős design nem csak kellemes, valamint segíti a márka azonosíthatóságát, hanem a megértést-megértettséget is jól szolgálja. Újra nagy respektje van az infografikáknak, tombol a Helvetica-őrület, a webkettes térben a jó design kultuszát pedig az olyan szolgáltatások is hajtják, mint a SlideShare, az Animoto, a Prezi, a Flickr vagy a hamar kortárs klasszikussá váló Wordle. Jejejeje!
A marketingosztályon még Rozi* is király tipográfus
Nem beszélve a brandmenedzserről, aki még a színfilozófiával** is tisztában van
Ma bárki*** lehet grafikus
*: ismeri a sorkizártat
**: ez a kék legyen kicsit vidámabb
***: mindenki, akárki
De azért örülök, hogy örülsz:)
:)) Nos én nem épp erre a “jelenségre” gondoltam. :D
@madarasz Lehet, hogy a Roziknak és a “bárkiknek” van módjuk és lehetőségük beleszólni a grafikákba és designokba, de attól még közük sincs ahhoz a nemrég indult pozitív folyamathoz, amire a poszt szerintem rámutat. Az igényes és jól kidolgozott infografikák tömeges megjelenése az angol és spanyol nyelvű oldalakon arról teszt tanubizonyságot, hogy van pénz, idő, kereslet és kínálat a grafikusok ilyen típusú munkájára (arrafelé), és egészen új, üditő tartalmat hozott létre a magazinokban (pedig még csak most jön majd a iPad-örület). Minden olvasni szerető és a világ dolgai iránt érdeklődő ember vizuális ízlését javítják, ez már önmagában eredmény (és ez tehát kulturális tényező). Az már más kérdés, hogy az itthon mindannyiunk által figyelt és “szeretett” Prezivel mit kezdenek a sima userek. Őszintén szólva több tucat prezis prezi után én már kezdek ráunni. Mindig ugyanazokkal a megoldásokkal (körbe, fókusz, stb) találkozunk. Látni kell, hogy a userek nagy többségéből hiányzik az a kreativitiás és szépérzék, ami kellene, hogy a kiváló programmal valóban egyedülálló és emlékezetes prezentációkat gyártson. A Prezi halálát lehet a tömeges elterjedtsége okozza majd. És itt akkor visszakanyarodtunk a Rozikhoz valóban…
(nem csak az angolszászoknál vagy spanyoloknál: http://bit.ly/crNAh1)
Persze, próbálkozások és úttörők vannak, vagytok. De az angolszász és spanyol lapokat (online és offline) a tömeges elterjedésre értettem, mert itthon ez egy alig létező eszköz a napi- és hetilapokban. Néha a Népszabi próbálkozik vele, de a HVG és Figyelő is még leragadtak a sima grafikonoknál és ábráknál.