Program or Be Programmed

Ma délután Douglas Rushkoff előadásán voltam, és nem túlzás, ez volt a leginspirálóbb esemény hosszú ideje, amin részt vehettem. Pedig Rushkoff nem új nekem: 2004-ben többek között az ő hatására kezdtem blogot írni, ő volt a legfontosabb minta Dan Mobius Sieradski mellett.

Absztrakt következik.

Rushkoff ma a digitális kor “tízparancsolatáról” beszélt Budapesten. A bibliai tízparancsolatról megállapította, hogy az az akkori társadalom kézikönyve, az élet “használati utasítása”, bedekkere volt (Instructions to Life). A Tóra új társadalmi szerződést hozott létre: rendszerszinten ismert fel és kezelt releváns problémákat.

Ma a digitális média korában élünk, de nincs mögötte új társadalmi szerződés. Nincsenek rendszerszintű új szabályok és normák, amelyek a digitális média kor tényeinek felismerésén alapulnak. Pedig képesnek kell lennünk a digitális média torzításainak (bias) kiszűrésére és arra, hogy tudatos döntéseket hozzunk.

Digitális média bias 1: Az idő torzulása (The Bias of  Time)

Az ember analóg lény, analóg bioritmussal, és ez kognitív szinten állandó konfliktust jelent a digitális világgal. A digitális média aszinkron rendszer, nonstop áramlás, always on, de ez az embereknek neurológiai képtelenség, és csak a teljes megőrülésbe torkollhat (megjegyzés – Nicholas Carr is épp erről ír a májusi Wired Magazinban). Az idődimenzió torzulása, az azonalliság radikális felértékelődése az irreleváns és hamis tartalmak felértékelődéséhez is vezet.

Rushkoff szerint mindenki tudatosan szerezze vissza a kontrolt: “az én időm az enyém”.

Az első parancsolat tehát: “Thou Shall Not Be Always On”  (Ne légy mindig online!)

Digitális média bias 2: A Távolság torzulása (The Bias of Place)

Elmosódik a határ a fiziakai együttlét és jelenlét, és a digitális élmények között, egy idő után már képtelenek vagyunk a distinkcióra, ami abszurd helyzetekhez is vezethet (Second Life-on folyó oktatás egy egyetemi szemináriumon, miközben minden résztvevő egy teremben ül együtt).

A második parancsolat tehát: “Live in Person” (Légy személyesen jelen)

Digitális média bias 3: A választások és döntések torzulása (The Bias of Choice)

A programozott digitális médiában minden előre definiált itemekre és panelekre van bontva. Folyamatosan ilyen típusú választásokra vagyunk kényszerítve, de ezek nagy része hamis helyzet, mert nem valódi és következményekkel bíró alternatívák között kell választanunk.

A harmadik parancsolat tehát: “It is OK to choose ‘non of the above’” (azaz válaszhatunk a nem választás mellett; “The choice of not choosing”).

Digitális média bias 4: Az összetettség torzulása (The Bias [against] Complexity)

A web mindig az újat, a legújabbat, sőt a tömegek által felemelt újat és legújabbat fetisizálja, de ez nagyban rontja a dolgok összetettségét. A folksonomy felülkerekedik a taxonomy-n, ami sokszor kiiktatja a nüanszokat, a részleteket, a dilemmákat és ambivalenciákat, azaz a tudás szofisztikáltságát. A legújabb, legfrissebb információk fetisizálása negligálja a tudás-hagyományokat (és mellesleg megszegi az egyik bibliai títzparancsolatot is: “Tisztelt apádat és anyádat”).

A negyedik parancsolat tehát: “You are never completely right”. (Sosincs száz százalékban igazad.)

Digitális média bias 5: A növekedés torzulása (The Bias [towards] Scale)

A web végtelensége azt a képzetet felerősíti, hogy bármely dolog szintén a végtelenségig növelhető és terjeszthető. Az üzleti életben különösen erősödött ez az elképzelés az internet hatására: olyan üzletágakban és helyzetekben is a folytonos bővülés és terjeszkedés a cél, ahol inkább a fenntartás-fenntarthatóság lenne inkább adekvát.

Rushkoff szerint a digitális média kora Friedrich Hayek vulgarizálását hozta magával (“The bastardization of F. Hayek”). A web globális mérete eltorzítja a lokális valóságról-megvalósíthatóságról való érzékeléseinket és értékeléseinket (“The global scale flattens our sense of reality.”)

Az ötödik parancsolat tehát: “Not everything scales.” (Nem minden bővíthető.)

Digitális média bias 6: Fizikai valóság (The Bias Away From the Body)

A digitális média “testen kívüli élményt” ad, az önazonosság, az identitás átalakul. Ez egy olyan közeg, ahol a többségnek az inkognitó adja a biztonságérzetet, és a valódi identitás leleplezése jelenti a veszélyt és fenyegetettséget. Az inkognító és a flexibilisen változtatható online személyiség következménynélküliséget,  a következménynélküliség pedig irrelevanciát, igénytelenséget és előítéleteket szül.

A hatodik parancsolat tehát: “Do Not Be Anonymous” (Ne Légy Anoním!)

Digitális média bias 7:  The Bias of Social

“Content is King” helyett “Contact is King”. Emiatt nem tudta az amerikai hadsereg sem kontrollálni végsősoron az internetet, ahogyan a 90-es évek nagy dotcom cégei sem tudták a saját arcukra formálni a webet. Most a nevükben “social” network oldak kora van, de az internet ezt is le fogja rázni magáról (“It will fight off “social networking”). Miért? Mert a Facebook és társai monetizálják az emberi kapcsolatokat, tartalmat gyártanak az emberekből.

A hetedik parancsolat így hangzik: “Do Not Sell Your Friends!” (Ne Árusítsd Ki a Barátaidat!)

Digitális média bias 8:  The Bias [towards] Facts

A nyolcadik parancsolat: “Tell the Truth” (Igazat mondj)

Digitális média bias 9:  The Bias [towards] Openness

A web természeténél fogott nyitottságát sokan nem tudják megkülönböztetni a lopástól, mivel a digitális médiában jelenleg nem létezik társadalmi szerződés. Nincs semmi ingyen. A nyílt forráskód ≠ lopás.

A kilencedik parancsolat tehát: “Share, Don’t Stel” (Oszd meg, de ne lopj!)

Digitális média bias 10:  Program or Be Programmed!

A Rendszer, amiben élünk Programozott (majdnem pontosan úgy, ahogy a Mátrixban láthattuk). Ha nem értünk a Programozáshoz, csak passzív alanyai leszünk a rendszernek, fogalom nélküli manipulált fogyasztók. Bár Rushkoff nem hagsúlyozta (szerencsére végig kerülte a didaktikus elemeket), de értelmezésében a “programozás” és ” szoftver” az nem korátozódik az informatikára, a társadalmi rendszereket és alrendszereket, a mögötte húzódó konvenciókat és “szerződéseket” szintén “Programozásnak” (vagy szoftvernek) tartja.

Rushkoff konkluziója: ha azt akarjuk, hogy a programok értünk legyenek, de ne uraljanak bennünket, be kell tartanunk a digitális kor tízparancsolatát.

Ha elfogadjuk Rushkoff téziseit, akkor szerintem érdemes elgondolkodnunk egy újfajta “digitális szakadék” értelmezésen is. A valódi “digitális szakadék” ugyanis azok között húzódhat (húzódik), akik megértik a fenti tényezők kognitív, morális és társadalmi implikációit,  valamint azok között, akik ezt nem értik meg.

Rushkoff rabbi további digitális életmódtanácsai:

- nehéz megállítani/lassítani a digitális mókuskerék forgását, de meg lehet csinálni (“Reversing the process os harder than getting there”; Doug hasonlata a párkapcsolati összeköltözés volt, a beköltösés mindig spontánabb, mint a szétválás).

- tartsunk offline shabatot! (Ezt én is tudom javasolni)

Végére egy tény, hogy ennek kimondását ne engedjem át teljesen a kritikusoknak: Rushkoff egész érvrendszere mögött egy erős marxista indíttatású radikális rendszerkritika húzódik meg, ami főleg akkor szembetűnő, amikor “szférát” vált, és már nem digitális médiáról beszél “Programozás” kapcsán, hanem például államról, hatalomról, pénzről, vállalatokról és márkákról. De a fickó annyira intellektuális és humoros, és annyira hiányzik belőle az a taszító arrogancia és doktrinerség, ami más “rendszerkritikusokra” jellemző, hogy még egy olyan aynrandista-hayekista is  csillogó szemekkel tudja hallgatni, mint én. (Full disclaimer vége, jöhetnek a kommentek!)