(A vitaindító ITT olvasható.)
Nagyon aktuális téma ez és érdekes is, még akkor is, ha a végkimenetele szerintem nem fogja alapjaiban megrázni a kommunikációs iparágat.
Teljesen egyetértek, lufiszag terjeng a levegőben. Annak ellenére tört ki az aranyláz – bocsánat, a közösségi láz –, hogy a lufifújók jelentős része tisztában van a lufi 1.0 jelenségével. Azt gondolnánk, hogy manapság már nem lehet csak bemondásra, üzleti terv nélkül tőkéhez jutni vagy királyságot alapítani. Talán így is van, de az üzleti tervnek még ma sem kell megalapozottnak lennie, hiszen az egyes számú lufiszabály is kimondja: addig nyújtózkodj, ameddig a levegőd ér (értsd a határ a csillagos ég, pontosabban az exoszféra).
Sokan azt állítják, hogy a közösségi média megváltoztatja a kommunikációs iparágat. Pedig valójában a digitális technológia és az ezáltal megújuló klasszikus kommunikációs eszközök (is) forradalmasítják az említett iparágat és azon belül a közösségi médiát.
A közösségi média ugyanis nem új dolog. Ősidők (mármint tényleg az őskor óta) óta ismerjük, használjuk és szeretjük is. A technológiai fejlődés „mindössze” új platformokat kínál erre. Mi lett az eredménye? A közösségi média is képes már nagy tömegeket elérni, meghagyva azt a látszatot, hogy direkt, személyes kommunikáció alakul ki a résztvevők között. Ebben a tekintetben a social nem lufi, igény van rá és lesz is rá, de arra is, hogy időről-időre megújuljon.
Amiben viszont biztosan változás lesz, az a közösségi média=Facebook szemlélet, ami hazánkban is eluralkodott (hasonlóan az okostelefon=iPhone világnézethez).
Változás kell, hogy történjen még a közösségi médiát övező hozsannázásban, ahol a social az aloe vera, ami mindent meggyógyít, vagy a Lola-T, ami mindent visz (lásd még pókeres kifejezéssel élve az all-in to social-t).
Az integrált kommunikációs tervezésben hívő ügynökségi kollégaként a kezdetek óta azt az álláspontot képviselem, hogy a közösségi média középtávon megtalálja a helyét és szerepét a kommunikációs-mixben, bizonyos kommunikációs célok elérésére hatékony eszköz lesz, más célok esetében pedig ugyanúgy nem lesz értelme használni, ahogy eddig sem kellett. Segítheti a mindenkori döntéshozókat az úgynevezett POE (Paid, Owned, Earned vagy Fizetett, Saját, Szerzett média) szemlélet, melynek legnagyobb erőssége az egyes elemek összefüggéseinek hangsúlyozása. Nem sok értelme van Fizetett megjelenéseknek Saját nélkül, és senki sem talál ránk Sajáton, ha nem hirdetünk Fizetettben. Minden, amit csinálunk Fizetett és Sajátban, annak lenyomata lesz a Szerzettben, de Szerzett felületeken akkor is szerepelünk (akaratunkon kívül), ha Fizetettben és Sajátban éppen nem csinálunk semmit. Az egyes részelemek céloknak megfelelő súlyozása és alkalmazása vonja maga után a kommunikációs hatékonyságot.
Ha már a célokat említettem, jött a SZÚD és megjelentek a sarlatánok (akik korábban pl. a keresőben hittek feltétel nélkül), de a sarlatánok nem tudnak célokban és KPI-okban gondolkodni, ezért aztán jött a lájk-fétis, gyűjtsünk követőket minden áron és akár etikátlanul. So, what? A lájk a közösségi médiában olyan, mint a CT a hagyományos display hirdetéseknél, önmagában nem sokat ér és ezek mennyisége nem határozza meg egy adott aktivitás sikerességét. Szóval, jó lenne, ha látnánk a lájktól az erdőt … khmm … a fogyasztót. A sarlatánok sikeréhez kell még egy faktor: a megrendelői oldal, akik közül sokan Hiszékeny úrként (akit Hakapeszi Maki rendre átver) viselkednek, és a Minden (csak) 100 Ft-os bolt bűvöletében élnek.
Egyetértek a szerzőkkel, a lufi ki fog durranni, egy csomó pénz elúszik majd, sok hirdető csalódik, a sarlatánok keresnek új messiást (mondjuk szegény mobilt?), de a social média azért szépen megmarad (majd esetleg community médiának fogjuk hívni), és az integrált kampányok részeként (hosszútávú stratégiába foglalva), és a rászabott célok rendszerében jól fog teljesíteni. És ez így jó lesz.
Barnóth Zoltán – ügyvezető, MEC Interaction
A következő napokban Berkes Péter, Bujtás Attila, Dobó Mátyás (Doransky), Macher Szabolcs, Pécsi Ferenc (Pollner), Szabados Krisztián, Szántó Gábor és Vernyik Imre reflexióját olvashatjátok majd a vitaindító cikkel kapcsolatban.
Végre. Igazán üdítő volt a vitaindítót olvasni, remélem sok helyre eljut ez a diskurzus.
Egy megjegyzés ezzel a passzussal kapcsolatban:
“A közösségi média ugyanis nem új dolog. Ősidők (mármint tényleg az őskor óta) óta ismerjük, használjuk és szeretjük is. A technológiai fejlődés „mindössze” új platformokat kínál erre.”
Az ember sajátja, hogy társas lény, ez valóban régóta biztos alap és változatlan. A fejlődés kínálta új platformok is csupán eszközei a közösségi létnek, azonban a korábbi eszközeinkhez képest -szerintem- minőségileg új kategóriába teszi ezeket a több-a-többhöz kommunikáció lehetősége, (vs egy az egyhez párbeszéd, vagy egy a többhöz tömegkommunikáció) valamint a térbeli és időbeli, vagy akár kapcsolatrendszerbeli távolságok megszüntetése. (pl egy konferencia Twitter hashtagjéhez való csatlakozással)
Meg kell ismerni és meg is kell szokni az eszközt, hogy adekvát módon tudjuk használni. /Valószínűleg nem csak akkor lennék hajlamos mindent szögnek nézni, ha csak egy kalapácsom lenne, hanem talán akkor is, amikor épp imádom a vadiúj, (SZÚD logós!) kalapácsomat./