Egyre több olyan innovációnak lehetünk tanúi, ahol az innovátor képes megakasztani,  felborítani egy-egy iparág megszokott rendjét és teljesen új modellt hoz az átformált piacra. Ezek az átütő innovációk mindig kis körökből, az iparágon kívülről érkeznek. Az üzlet megszokott menete, a szakma régi rendje napjainkban megakadóban van a reklám-, média- és piackutatási szektorokban is, ugyanilyen külső kihívások miatt. Hogyan vegyük fel a ritmust, hogyan maradjunk versenyben?

Még a piackutatók táborát erősítettem, amikor a 2000-es évek közepén a Sanoma beszállt az aranybányának tűnő ingyenes kulturális programmagazinok piacára az EXIT című lappal, ami az akkor már másfél évtizede piacvezető, kategóriateremtő PESTI EST fő riválisává vált. Az így gyorsan kétszereplőssé alakuló piacon intenzív versengés indult: példányszámok, terjesztési pontok, papír- és nyomdai minőség, oldalszám, hirdetési csomagok vetekedtek, látszólag nem volt olyan front, ahol ne ütközött volna a két médiacég. A nagy egymásnak feszülés közepette egyik cég sem vette azonban észre, hogy a valódi kihívást nem egymás jelentik, hanem egy új paradigma, a közösségi média. A Facebook és társai pillanatokon belül radikálisan átalakították a piacot. Ma, alig fél évtizeddel később, a célcsoport döntő többsége nem a papír programmagazinokból vagy akár azok online kiadásaiból, hanem a Facebookról tájékozódik a programokról, ahol direktben követhetik kedvenc szórakozóhelyeiket és baráti társaságuktól is közvetlenül érkeznek a meghívók. Az ingyenes programmagazinok piaca zuhanórepülésbe került, a Sanoma végül eladta az Est Médiának az EXIT Magazint, akik az összezsugorodott piacon igyekeznek túlélni. Idén januárban végül az Est Média felfüggesztette az EXIT Magazin kiadását.

A tanulság: a valódi – átütő – innováció teljesen kívülről érkezhet és felboríthatja a status quo-t. Teljesen új szempontrendszert, radikálisan új dimenziókat hozhat be egy ilyen innovátor. Diszruptív, a “rendet” felborító-megakasztó természete van az ilyen változásoknak.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a fajta “összeomlás” csak a print vs. online relációban történhet meg, idézzük fel a mobiltartalmak piacának első nagy korszakát. A mobiltelefonokra készített “tartalmak”, a fizetős háttérképek és letölthető csengőhangok piaca aranytojást tojó tyúkot jelentettek a mobilszolgáltatóknak egy egész évtizeden keresztül. Az egész milliárdos üzletnek egyik napról a másikra egy teljesen kívülről érkező szereplő vetett véget: az Apple 2008 júliusában bevezette az AppStore alkalmazásboltot, aminek ajánlataival egyik mobilszolgáltató sem tudta tartani a versenyt. Az átütő innováció itt egy új tartalomterjesztési modell lett, ami pillanatokon belül megakasztotta és átalakította az iparág megszokott rendjét.

Ugyanez történt, illetve történik a DVD kölcsönző piacon: a Netflix és az iTunes, az AppleTV és a YouTube teljesen és radikálisan alakítják át a bolti kölcsönzés piacát – a mozikról nem is beszélve. A hagyományos zenei (“hanghordozó”) piac összeomlása már korábban megtörtént, helyét szintén a digitális terjesztés és online zeneélvezés új modelljei vették át (iTunes, YouTube, SoundCloud, uStream, MySpace etc.)

A reklámpiacon szintén hasonló, a dolgok megszokott menetét és kialakult rendjét teljesen megakasztó változások zajlanak. Először is, a korábban világos szerepkörökkel bíró, egymástól jól elhatárolható média-, reklám- és PR- ügynökségek konvergenciája új versenyhelyzetet teremtett ezen ügynökségek között. De a valódi verseny, a kemény kihívás itt is kívülről érkezik: egyre több hatásos márkakommunikációs megoldás vagy akár kész kampány ma már technológia cégektől (Google, Facebook, Foursquare), szórakoztatóipari-média szereplőktől (Universal, Disney, Viacom, Advance) érkezik. A közösségi média korszakában mindenki tartalomszolgáltatóvá, sőt médiává válik. A Viacom-MTV-nek  full-service házon belüli kreatív-ügynöksége van (Scratch), a Vanity Fair-t és a Wired Magazint kiadó Advance médiavállalat is saját digitális ügynökséget vásárolt (Pop), mostantól teljeskörű, az ügynökségekkel minimum kompatibilis szolgáltatásokat tudnak kínálni a hirdetőknek.  A Coca-Cola újragondolt “Hilltop” kampányát 2012-ben a Google készítette (az eredetit, 1971-ben még a McCann). A McDonald’s stratégiai kommunikációs partnere a Pixar-Disney. A Red Bull a NASA-val dolgozik…

A dolgok megszokott menete, a szakma régi rendje megakadóban van a piackutatási iparban is, sőt, itt igazán földrengésszerű változások vannak… és lesznek. Pont az történik, mint az EXIT és a PESTI EST vs. FACEBOOK esetében: a szakma nagy része még mindig a régi koordinációs rendszerben gondolkodik, egymással versenyezget, miközben külső innovátorok a feje tetejére fognak állítani mindent. Kik itt a diszruptorok? Például a Google, ami már most pontosabban megmondja, hogy MOST mi érdekli az embereket, mint száz fókuszcsoport és előbb előrejelzi az influenzajárványt, mint az ÁNTSZ. Például a Facebook, ami like-ok és más digitális interakciók alapján tűéles érdeklődés alapú targetálást tesz lehetővé, aminek része a célzott egyén teljes kapcsolati hálója is. Az adat- és hálózatelemző cégek, akik adatok petabájtjaiból mutatják ki a márkák számára is releváns mintázatokat. Az új technológiákba dollármilliókat fektető tanácsadócégek (IBM, PwC, Dachis Group), akik üzleti előrejelző-rendszereket építenek digitális adatokból. A tanácsadó- és produkciós cégekké átalakuló médiavállalatok (Viacom, Advance, Sanoma), akik integráltan képesek kampányokat megtervezni és kivitelezni, hiszen mindent tudnak a célcsoportról.

“We invested in a company with 2,700 software engineers in Latin America. Ten years ago, if you had predicted we’d do that, I’d have said you needed your head examined. Research, plus direct marketing and digital—well over half of our business is scientific or science-related. Our competitive set is no longer Omnicom and IPG and Publicis. It is Nielsen and GFK. It’s the data companies.” - Martin Sorrell, WPP (HBR interjú, 2013. március)

Hogyan lehet felvenni a ritmust, hogyan maradhatunk versenyben?

Ha épp nincs kívülről érkező, diszruptív kihívás, megtehetjük, hogy az innováció valamelyik kényelmes modelljét alkalmazzuk: apró lépésenként változtatunk, csiszolunk egy picit itt, tatarozunk egy picit ott. Az ilyen evolúció-szerű változás menedzselésre rengeteg modell van. De képzeljük el, hogy holnap reggel arra ébredünk, hogy maga Larry Page (Google), Tim Cook (Apple) vagy éppenséggel Sir Martin Sorrell (WPP) jelenti be, hogy a mi iparágunkban látja a legnagyobb lehetőségeket! Mit teszünk, miket lépünk erre a hírre (persze az első pánik lecsengése után)?

Azt javaslom, hogy ne várjuk meg ezt a bejelentést, hanem vágjunk bele még ma a szükséges – saját magunkat megakasztó -  változásokba!

///

A bejegyzés előadásként elhangzott a “Kutatás 2013″ konferencián is, 2013. április 9-én.

–
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon és a Twitteren is!

Az első dolog, ami eszembe jut, egy klasszikus vita Bill Bernbach és David Ogilvy között – amit több, mint fél évszázaddal ezelőtt folytatott le a két reklámlegenda. David Ogilvy, aki a Gallup kutatócégnél kezdte pályáját a mai “konverzionisták” nagy elődje volt. Ogilvynek szent meggyőződése volt ugyanis, hogy a reklámozás empirikus tudomány, ami precízen mérhető és a jó reklámos csakis e mérésekre alapozza munkáját. “Ami nem ad el, nem kreatív”, állt híressé/hirhedtté vált tétele: nem kétséges, hogy Ogilvy a sales konverzióknak rendelte alá a reklámozást. Ogilvyvel ugyanakkor teljesen szembehelyezkedett a kor egy másik kiemelkedő “Mad Men” figurája, Bill Bernbach, a Doyle Dane Bernbach (DDB) alapítója. Bernbach a reklámozást egy autonóm művészeti formának tekintette, amiben a kreatív intuíciónak nagyobb szerepe van, mint a hideg kalkulációnak. A reklámozás a meggyőzésről szól, és ahogy a nyelvünk is tükrözi (mind az angolban, mind a magyarban), a meggyőzésnek “művészete” van és nem tudománya.

A fenti polémia azóta minden reklámos generációt végigkísért. David Droga, a jelen kor talán legeredetibb, legzseniálisabb reklámosa, a Cannes Lions fesztivál és más szakmai rangadók legdíjazottabb kreatívja egyértelműen Bernbach szellemi örököse, aki szeret gúnyt űzni a számok és konverziók bűvületében élő pályatársaiból (ebben a videóban fapofával parodizálja például a számfetisisztákat). Droga szerint az emberek kapcsolata a márkákkal érzelmi, nem csupán funkcionális. Érzelmeket pedig nem lehet mérnökösködve létrehozni. Vele szemben Martin Sorrell, a nagyhatalmú WPP holding feje viszont leginkább Ogilvy örökösének tűnik. Pár hete például a Harvard Business Review-ban jelentette ki, hogy a WPP versenytársai ma már nem is a Publicis- vagy az Omnicom-csoport, hanem a GFK és a Nielsen – az “adatcégek”. Azért látja így Sorrell, mert a reklámozást egy alapvetően adatalapú, konverzió- és sales-alapú, algoritmusok által uralta üzleti mezőnek látja.

Az igazság természetesen az, hogy mindkettőre szükség van. Ha a márka: “kapcsolat”, a konverzió: “egyéjszakás szex”. Márka nélkül csak egyéjszakás kaland van. Nincs kötődés, nincs jelentés, nincs hűség. Közös gyerekek sem lesznek. De konverzió nélkül a kapcsolat is plátói marad, hogy hasonlatnál maradjak.

A kettő egyre inkább két különböző szakma. A márkaépítés alapeleme továbbra is a kreativitás, eszmék, gondolatok – divatos szóval élve mémek – inspiráló, érzelmekre is ható elbeszélése és terjesztése. A konverzió-tudomány viszont egyre inkább egy digitális mérnöki szakma, ahol adatok, adatbázisok és algoritmusok döntenek. Utóbbi szerintem idővel robotok kezébe fog teljesen kerülni.

Egy ma már klasszikusnak számító kampánnyal tudom befejezésképpen illusztrálni a fentieket. Barack Obama 2008-as kampányán számos “bernbachista” és legalább ennyi “ogilvysta” dolgozott. Márkaépítés nélkül nem lett volna új sztárja a demokrata párti mezőnynek: kellett Shepart Fairey ikonikus “Hope” plakátja és Florida elnyeréséhez nélkölözhetetlen volt David Droga “The Great Schlepp” kampánya. A végső győzelemhez azonban szükség volt az “Obama márka által megérintettek” aktiválására is, melyhez a kampánystáb elképesztően szofisztikált CRM adatbázist hozott létre, amivel valósidejű adatok alapján tudtak célozni – olyan konverziókat elérve, amiknek köszönhetően Obama meggyőző marzsokkal válhatott USA 44. elnökévé.

Next Wave Europe presents: Nike Cheer Me On from Next Wave Europe on Vimeo.

Fontosnak tartjuk, hogy a mostanában túlhasznált “social” szó a mi esetünkben ne csupán divatos online platformok használatát jelentse, hanem valós társadalmi kapcsolatokat, közösségépítést, együttműködéseket és párbeszédet. Ezért törekszünk arra, hogy a nagy márkákon végzett digitális marketing munkáink mellett mindig legyenek olyan projektjeink is, amelyek ezekről a törekvésekről szólnak. 2010-ben ilyen közösségi munka volt az a szakmai támogatás, amelyet a magyar WWF számára nyújtottunk, tavaly elsősorban a kortárs vizuális művészetre fókuszáltunk, idén pedig eddig fél tucat ilyen partnerséget alakítottunk ki. Ezekből örömmel mutatunk be párat most nektek:

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel (MOME) a tavaszi félévben kezdődött a kapcsolatunk, amikor Brigi elkezdte oktatni kortárs vizuális kommunikáció című tantárgyát, ami az animáció és a médiaművészet kapcsolatára koncentrál. A design egyetemmel való együttműködésünk most ősszel kiterjed, Brunó digitális kommunikációt fog tanítani a hallgatóknak novembertől és tervezés alatt áll egy teljesen új enterpreneurship kurzus is.

A Corvinus Egyetemen működő Antall József Tudásközpont szervezésében működő Karrier Akadémiát is tudásunkkal tudjuk támogatni, itt márkaépítésről és a stratégiai kommunikáció szerepéről fogunk előadást tartani október végén a hallgatóknak.

Az APACuka már a Horánszky utcai ősbázison is a kedvenc helyünk, sőt többünk törzshelye volt (első irodánk is ebben az épületben székelt). Amikor János Timiék nyár végén kérték a segítségünket, nem volt kétséges, hogy segíteni fogunk. A munka még csak most kezdődik igazából, az APACuka pozicionálásán, illetve a kommunikáción fogunk dolgozni.

Tavaly év végén mindannyian élveztük az első InstantArt projektünket, amely az ország első közösségi Instagram kiállítása volt. Ezt idén kiterjesztjük új, többek között köztéri irányokba, ennek kapcsán az új vezetéssel működő Design Terminállal is elkezdtünk egy ígéretes párbeszédet (stay tuned!).

A Château Visz, egy volt “főúri rezidencia”, egy luxus kastélyszálló Somogy megyében, a Dél-Dunántúl legfontosabb gasztronómiai fellegvára. A Dining Guide 2010-es értékelése alapján elnyerte az Év Étterme címet – mi nyáron megkóstoltunk mindent, megerősítjük, hogy jól megérdemelten. A műfaj még új a rendszerváltás utáni Magyarországon, pedig a vonzó minták adottak: Provence, Toszkána, Katalónia, régiók, ahol működik a minőségi turizmus és helyi alapanyagokból, helyi beszállítókra építve virágzik több tucat fantasztikus étterem. Ennek az ideálnak hazai sikere fontos számunkra, ezért a tulajdonosokat támogatni fogjuk több területen is, melynek része a stratégia, a CRM és a kommunikáció is.

Nyugat-Európában sok olyan professzionális szervezet működik, amely a nonprofit szektort, benne a szakmai szervezeteket képes integráltan támogatni. Itthon a friss alapítású Civil Support Nonprofit Kft. fog hamarosan betölteni hasonló szerepet. Ez egy NGO-kat, civil szervezeteket integráltan támogató szakmai hálózat lesz, ami cégek együttműködő közösségéből jön létre. A Next Wave Europe az az egyik ilyen együttműködő cég – a Grow (szervezetfejlesztés), a TMC (adótanácsadás), az Avaka (könyvelés), a BISNet (IT, cloud szolgáltatások) és a Montana (szövegbányászat, jogszabályfigyelés) mellett.

Szeretnél velünk együttműködni? Keress minket!

Amit szeretnénk tőled:

- Nagyon jó íráskészség
- Angol nyelvtudás
- A legfontosabb digitális-platformok (Google, Facebook) ismerete
- Microsoft Office és/vagy Apple iWorks programok alapos ismerete
- Heti 2,5 – 5 nap irodában töltött idő (rugalmas)

Amit nyújtunk neked:
- Tanulási, képzési lehetőség (nem kávéfőzés lesz a feladatod)
- Részvétel az ügynökségi feladatokban, az ügynökségi munkafolyamatok megismerése
- Inspiráló iroda, környezet, csapat
- Csocsó, ping-pong, terasz, grillsütő
- Fizetés (nem sok az elején, de fizetés)

Jelentkezni a hello@nwe.hu email-címen tudsz fényképes önéletrajzzal. Kérlek, tegeződj velünk.

Az elmúlt években több dolog is befolyásolta a retail szektor változását. A piac szereplői átalakulásra, további fejlődésre kényszerülnek. Azok maradhatnak versenyképesek közülük, akik hajlandóak a változásra és képesek alkalmazkodni a legújabb szokásokhoz, igényekhez, trendekhez.

Mik azok a tényezők, amik befolyásolják a kiskereskedelem aktuális trendjeit?

I. A gazdasági világválság hatására sokkal tudatosabbá váltak a fogyasztók. Vásárlás előtt összegyűjtik az információkat, gondosan utánanéznek a legjobb ajánlatoknak, összehasonlítják azokat, biztosra mennek. Jellemzően kevesebbet is költenek és prioritásokat állítanak fel. Ez egyfajta igényességet is jelent: nem mindegy nekik, hogy hol költik el a pénzüket, valódi értéket  és minőséget szeretnének cserébe.

II. Megjelent egy új fogyasztói csoport, az ezen a blogon is sokat emlegetett C-generáció (connect, create, contribute, communicate). Ők a digitális bennszülöttek, akik online töltik az életüket és rendkívül fogékonyak a technológiai újdonságokra. Ez hatással van arra, hogy a márkák milyen eszközökön keresztül és hogyan tudnak kommunikálni feléjük. Jellemzőjük az is, hogy tájékozottak a legújabb trendekkel kapcsolatban, követik a divatot, sokkal magasabbak az igényeik mint az előző generációk tagjainak. A folyamatos online jelenlétnek köszönhetően, tulajdonképpen minden (másod!)percben új impulzusok, élmények érik őket, amit igényelnek is. Ha egy márka az ő érdeklődésüket szeretné felkelteni, akkor bizony nagyot kell dobbantania.

III. A technológiai fejlődés következtében soha nem látott mennyiségű kommunikációs csatorna használatára van lehetőség. Mára már olyan megoldások léteznek, amik 5 éve még sci-fi számba mentek volna. A digitális világ fejlődése, az e-kereskedelem létrejötte  ugyanakkor azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy a hagyományos üzletek forgalma csökkenni kezd. Az online vásárlás egyszerűbb, gyorsabb, sok esetben pedig valamennyivel olcsóbb is. Sokan (külföldön) a boltokat már csak “show roomként “ használják: megnézik, megszagolják, felpróbálják, majd megrendelik online, ahol olcsóbb. A márkatulajdonosoknak megoldást kell találniuk erre a problémára. Össze kell hangolniuk a sok csatornát, kitalálni, hogy hogyan egészíthetik ki egymást, melyik milyen extrát nyújthat a többihez képest.

Ezekkel a fő problémákkal szembesülnek manapság a kereskedelmi márkák, amelyekre megoldást kell találniuk. Ugyanakkor soha nem látott verseny van a piacon, így a vásárlói lojalitás többszörösére értékelődött. A lojalitásig – amíg egy új látogatóból rendszeresen visszatérő vásárló lesz – azonban hosszú út vezet.

MI kell a hozzá?

A különböző “extra szolgáltatások” segítenek a lojalitás kivívásában. Ha a vásárlók úgy érzik, hogy amit a boltban kapnak, az igazi érték, máskor is visszatérnek majd. Az extrák alatt pedig nagyon sok mindent érthetünk, az edukációtól kezdve, a személyre szabhatóságon vagy a vásárlókkal való különleges bánásmódon keresztül, a belső építészetig.

A két dolog, amiért a leginkább szomjazik a 21. század a fogyasztója és amiért hajlandó lojálissá válni: az információ és az élmény. Ha a vásárlás helye vonzó és élményt nyújt, akkor beszélni fognak róla. Ha beszélnek róla, akkor új/potenciális vásárlók is betérnek majd, a rendszeres vásárlók pedig gyakrabban jönnek és egyre több időt töltenek el. Minél több időt töltenek el a boltban, annál valószínűbb, hogy vásárolni is fognak.

Mindezek alapján 5 különböző trendet látunk a retail piacon. Egy dolog azonban közös bennük: mindegyik fókuszában az ÉLMÉNY áll. Most induló sorozatunkban ezeket fogjuk részletesen bemutatni, elemezni.

1. Mobiltelefon: A mobil olyan kiegészítő eszközzé vált, amely alkalmas fizetésre, információ szerzésre, extra tartalmak és különleges ajánlatok elérésére. QR kódok, in-store alkalmazások, augmented reality, tényleg csak a fantázia szab határt.
2. Interaktivitás: Egyre több márka helyez el olyan digitális eszközöket üzleteiben, amelyek teret biztosítanak az interaktivitásnak. Ahogy a technológia, a cél is többféle lehet: edukáció,  információnyújtás, szórakoztatás vagy akár a fogyasztó barátainak bevonása.
3. Otthoni élményvásárlás: Ez a trend kétféle célcsoportnak szól. Egyrészt azoknak, akik nem szeretnek elmenni vásárolni, inkább otthonról oldják meg az interneten keresztül. Nekik is lehet élményt nyújtani. Másrészt azok, akik vásárlás előtt szeretnek otthonról körülnézni, mindent megtervezni, az össze lehetséges információt begyűjteni.
4. Változatosság: A rendszeres megújulás ahhoz kell, hogy a vásárlókat folyamatosan érje új élmény, új impulzus. Ez jelentheti a tér átrendezését is, de ha maga a tér nem alakítható, más szórakoztató elemekkel, különleges szolgáltatásokkal is meg lehet újulni. Ha a vásárlók úgy érzik, hogy minden látogatáskor új élményekkel gazdagodnak, újra és újra visszatérnek majd.
5. Különleges flagshipek / show roomok: A márkáknak érdemes továbblépni azon a gondolaton, hogy az üzlet csupán csak az adás-vétel helye. Nem. A bolt, a márka identitásának fontos része. Ha megtanulják használni a tereket és képesek beleépíteni a márkaélményt, akkor fantasztikusan kreatív dolgok jöhetnek létre. Ez az egyik legizgalmasabb trend szerintünk.

A fenti öt trend részletes elemzésével folytatjuk a sorozatot!

Habik Anna, tanácsadó, Next Wave Europe

Ha tetszett a bejegyzés vagy érdekel a folytatás, kövess minket a Facebookon is!

Lesz újra hivatalos Nike márkabolt Budapesten! Július 26-án, csütörtök este 9 órakor lesz az official Nike Store megnyitója a Westendben. Mindig kaphatók lesznek az új Nike modellek, running, football, women, minden területről. A boltnak létrehoztunk egy új  Facebook oldalt is, ezzel már négyre nőtt az általunk kezelt Nike márkaoldalak száma. 2009 vége óta a Next Wave felel a Nike Football, a Nike Running és a Nike Women márkák minden digitális és social tevékenységéért. Az idei évben más izgalmas új dolgok is lesznek, az eddigi egyik legnagyobb dobásunkra pont a Félmaratonra készülünk! Stay tuned. :)

A legújabb generáció (nevezhetjük őket Y-nak, R-nek vagy C-nek is, mi leginkább ez utóbbit használjuk: connect, create, contribute, communicate, content creating generation) tulajdonságai mindenkit foglalkoztatnak. Amióta elnevezzük a korcsoportokat (vagy inkább betűket aggatunk rájuk) állandó kérdés, hogy aktuálisan mi okozza a generációs réseket, miben más az új generáció, mit csinálnak máshogyan, milyen mozgalmakat építenek és mit folytatnak a korábbiakból vagy éppen miben mondanak ellent nekik?

A C-generáció (szemben az “X” vagy “Y” generációkkal) nem szigorúan demográfiai, születési évek alapján képzett csoport, hanem életmód csoport. Akár ötven- vagy hetvenévesen is lehetsz a “C-generáció” tagja (bár lehet, hogy erősen koraszülöttnek érzed így magad), ha az alábbi dolgokra igennel tudsz válaszolni:

- napod nagy hányadát online töltöd,
- kapcsolataidat nagy részben a social platformokon ápolod és ott intézed ügyeidet is,
- ismeretlenül is ismerkedsz (hiszen a kapcsolatba lépés költsége gyakorlatilag nulla),
- olyan tartalmakhoz férsz hozzá, amelyek korábban elérhetetlenek lettek volna,
- készség szinten használod a legújabb technológiai eszközöket,
- a márkák bevonnak és ugyanolyan tartalomelőállító vagy gyakran, mint a márkák maguk,
- elvárásoddá vált, hogy az élet minden területén érvényesüljenek a social alapelvek (pl. transzparencia, hozzáférés, megoszthatóság, bevonás, kommentelhetőség).

Hogyan tud a C Generáció munkavállalóként beilleszkedni a munka világába, hogyan tud a “munkáltatói márka” részévé válni? A legfőbb kérdés az, hogy mekkora feszültség van az újabb generációkban a magánéletben megélt trendek, kortárs életmódok és a munkahelyi közösségi lehetőségek, adottságok miatt. A magánélet-munkahelyi egyensúly borulhat-e attól, hogy a munkavállalók a magánéletben állandóan használt közösségi eszközöket és a megélt szabadságot nem kapja meg a munkahelyén?

Hol fordul a kocka és jutunk el innen: “minimum feltételek: excel, ppt és word” oda, hogy már a munkavállaló teszi fel a kérdést: ”milyen módon kommunikálhatnak a kollégák online egymással?”

A C-generáció legfiatalabb tagjai, a pályakezdő kora-huszonévesek talán nem tudják így kifejezni magukat, hiszen egyben biztosan hasonlítanak felmenőikhez: nem születnek munkatapasztalattal és nem tudhatják előre, milyen egy munkahely pontosan. De a természetes módon hozott közösségi gondolkodás sok kérdést felvet, nem csak eszköz szinten, hanem a vállalati kultúra alakulásánál is. Mekkora feszültséget hozhat az, hogy a sok fiatal, felhőben dolgozó, Twitteren randizó és Facebookon álláshirdetést vadászó potenciális kolléga találkozik egy social eszközöket nem használó vállalattal, ahol a kultúrának nem része a közösségi gondolkodás?

Sok eszköz van arra, hogy ezt a feszültséget oldja és a munkaadó márka közösségi munkahellyé, ezzel komfortossá váljon a C generációs munkavállalók számára.

- a kiválasztás során: az online eszközök (pl. tesztek, videointerjú, toborzási rendszerek) olyan lehetőséget adnak, amelyek nem csak a HR erőforrásait kímélik, hanem illeszkednek a fiatal munkavállalók életstílusához is,
- a belső wikik, tartalom- és tudásmegosztó platformok segítenek a tartalom áramlásában, hogy mindenkihez eljussanak a legfontosabb infok,
- a stratégia, döntések megosztása, véleményezhetősége segít annak megértésében, merre halad a cég, mit gondolnak a vezetők,
- az osztályok közötti együttműködés segít a jobb megértésben,
- külső kommunikációban: a márka kommunikál social platformokon (ez feltételez egy konzekvens munkaadói üzenetet is, amely összhangban van a fogyasztói márka üzenettel).

Amellett, hogy ezek a social eszközök a munkaadói márkát vonzóvá tehetik a C-generációs munkavállalók számára, nem szabad elfelejtkezni azokról, akik nem digitális benszülöttek és mégis a munkahelyi közösség és kultúra részei. Annak ellenére, hogy ezek az eszközök segíthetnek és hatékonyabbá tehetik a működést, tudjuk, hogy akár egy Excel tábla is kiváló eszköz lehet, ha van mellette párbeszéd, megosztás és bevonás.

Enjoy our SlideShare presentation in full screen: