Három munkánk is rákerült a shortlistre a Kreatív Social Media Best Practice versenyén, amelyeket egyenként szeretnénk bemutatni nektek. Ma a L’Oréal Budoár a soros, ami a legjobb magyar közösségi alapú integrált kampányok közé került.
Archive for the 'social business' Category
Kedves Barátaink!
Az idei karácsony kicsit más a számunkra. Egy igazán különleges dolog előkészítésébe vetettük bele magunkat, melynek gyümölcsét jövőre Ti is velünk együtt élvezhetitek!
Az idén nem vettünk partnereinknek külön karácsonyi ajándékot, hanem az erre fordítandó összegből egy igazi értéket hozunk létre, mely közösségi, hosszú távra szól és mindannyiunk hasznára lehet.
Egy olyan könyvtár alapjait hozzuk létre, amely a társadalom és márkák, illetve a vizuális kultúra és márkák komplex viszonyrendszerével foglalkozik. Egy hiánypótló gyűjtemény ez, amely a témában fellelhető legfontosabb hazai és nemzetközi szakirodalmat gyűjti és rendszerezi.
Instagram pályázat és fotófal kiállítás a NWE-ben
“A fotóink az életünk lenyomatai, főleg azok számára, akik valóban nyitva tartják a szemüket.”
Paul Strand híres megjegyzése érzékletesen összefoglalja az Instagram lényegét. Izgalmas eszköz az “életlenyomatok” elkészítésére és remek lehetőség másoknak arra, hogy ezeket szemügyre vegyék az Instagram social media platformján.
Az alapítók, Kevin Systrom és Mike Krieger egy hete ünnepelték az Instagram első szülinapját, egyúttal azt is, hogy a Fortune’s 40 under 40 listán szereplő cég 12 milliós közösséget épített.
(A vitaindító ITT olvasható.)
Mindig érdekesek a párhuzamok egyes történelmi események között. Magunkat sokszor azzal áltatjuk, hogy az evolúció spirális görbe mentén halad, és hogy soha nem lépünk ugyanabba a folyóba. Még ha ez sokszor igaz is, a valóság az, hogy ijesztően gyakran követjük el ugyanazokat a hibákat.
(A vitaindító ITT olvasható.)
Kettéválasztanám a cikkben foglaltakat. Az egyik része az említett közösségi média platformok túlárazása, a másik a kommunikációs szakma túlkapása, miszerint a közösségi média lenne a Szent Grál. Én egyik lufi kippukanásában sem hiszek olyan mértékben, ahogy azt a cikk vázolja. Mindenesetre nem árt a figyelmeztetés.
(A vitaindító ITT olvasható.)
Ha van cash, nincs lufi
Bitter Brunó és Ardai Péter kiváló cikke remek összefoglalása a pénzügyi befektetői és internetes szakmai körökben dúló heves vitának, amelynek középpontjában ez a kérdés áll: a közösségi média reális profittermelő Szép Új Dolog, vagy egy újabb, a dotcom-hoz hasonló lufi? A szerzők ebben a vitában egyértelmű állást foglalnak: szerintük lufi.
Szerintem nem.
(A vitaindító ITT olvasható.)
Mi legyen a lufi darabjaival?
Az elnevezéssel, az alkalmazott metaforákkal, a dotcom-párhuzammal lehet vitatkozni – teszik is ezt széltében-hosszában a weben – a felmerülő kérdéseket tagadni nem érdemes.
(A vitaindító ITT olvasható.)
A jelenlegi szitu és az 1.0-ás dotcom lufi között szerintem az egy nagy különbség, hogy ott minden csak a komoly projekciókon alapult (mindenki kanyarította a 10 éves prognózis görbéket felfelé, ahogy bírta), a web 2.0 meg azért tényleg globálisan óriási tömegeket szippantott be, a napi rutin része már sok embernek most is. Persze a tömeg még nem profit (de még bevétel sem feltétlenül), sok helyen nincs is megalapozott üzleti model a cégértékelés mögött (vagy ha van, az az írásból kiderül: sokszor ignorálják).
(A vitaindító ITT olvasható.)
Lufi-e a közösségi oldalak és alkalmazások piaci értékelése?
Vajon egy 18. századi, kettősfalú kínai vázát több száz millió forintra értékelni lufi-e? Egy használt Bugatti Veyront 250 millió forintra értékelni lufi-e? Egy üveg ’72-es Tokaji aszú esszenciát 100 ezer forintra értékelni lufi-e? Vajon ezeket a számokat csak bizonyos érdekcsoportok generálják, vagy megalapozott és bizonyítható értékekről beszélünk?
(A vitaindító ITT olvasható.)
Lufi van, kérdés, hogy mi tölti meg. A Facebook és hasonló közösségi média cégekkel kapcsolatos erőteljes várakozások alapja a hirdetési piac átstruktúrálódásában van szerintem. A Facebook értéke azért tudott növekedni ilyen iramban az utóbbi években, mert az igéri, hogy a felhasználókról szerzett adatokkal és a beléptetési rendszerével a web személyes preferencia-adatbázisává válhat. Hogy ha majd két év múlva hirdetni szeretnél a weben, eldöntheted, hogy személyes preferenciákat választasz vagy kulcsszavakat. Az előbbi esetben a Facebookot kell választanod hirdetésre és ezzel forradalmasítható a banner/display hirdetési piac.
(A vitaindító ITT olvasható.)
Social Media – Te mosolygó hulla
Egy attitűd-formáló, elméleti és gyakorlati szempontból is sokat adó írást kommentelhetek. Az ilyen típusú írásokat követő konstruktív kritikák hozzájárulhattak a terület kontextusbeli árnyalhatóságához. Talán az ismertetett megközelítések alapján a további elemzések a jövőben árnyaltabban, strukturáltabban lesznek elvégezhetőek.
(A vitaindító ITT olvasható.)
Nagyon aktuális téma ez és érdekes is, még akkor is, ha a végkimenetele szerintem nem fogja alapjaiban megrázni a kommunikációs iparágat.
Teljesen egyetértek, lufiszag terjeng a levegőben. Annak ellenére tört ki az aranyláz – bocsánat, a közösségi láz –, hogy a lufifújók jelentős része tisztában van a lufi 1.0 jelenségével. Azt gondolnánk, hogy manapság már nem lehet csak bemondásra, üzleti terv nélkül tőkéhez jutni vagy királyságot alapítani. Talán így is van, de az üzleti tervnek még ma sem kell megalapozottnak lennie, hiszen az egyes számú lufiszabály is kimondja: addig nyújtózkodj, ameddig a levegőd ér (értsd a határ a csillagos ég, pontosabban az exoszféra).
„Istenem, kérlek, csak még egy lufit adj!” – ez a matrica volt olvasható sok dotcom pénzügyi befektető autóján 2000-ben, a NASDAQ lejtmenete után. Tizenegy évvel később az ima meghallgattatott: a közösségi média forradalma ma szintén nem más, mint egy bonyolult és sokrétű lufi-jelenség. Előbb-utóbb ez a lufi ki fog pukkanni, de lesznek olyan márkák, amelyeknek ez se fog megártani, mivel már korábban is tudták, hogy a fogyasztóval folytatott párbeszéd, illetve az élmények biztosítása az, amivel a sikerhez vezető út ki van kövezve.
Friss kommentek