Nemrég elindítottuk social business sorozatunkat, a következő részekben pedig különböző irányokból (technológia, HR, szervezeti kultúra) megvizsgáljuk, levezetjük, hogyan alakulhatott ki ez a jelenség, mi és hogyan járult hozzá ahhoz, hogy ez a szemlélet kifejlődjön (és folyamatosan épüljön tovább.)
Hazai pályával kezdjük, a márkakommunikációval – vagy visszautalva az előző bejegyzésre: hogyan hat egymásra egy “social customer” és egy “social brand”, és mi történik, ha találkoznak, pláne a közösségi média terében? A bejegyzés folytatódik ››
Voltak és vannak mérföldkövek a social paradigma kibontakozásában, ezek közül az egyik legfontosabb változást a Next Wave-nél a social business jelenség kialakulásában látjuk. Alkalmazások, technológiák, eszközök, platformok szintjén naponta van valami új, de a social business esetén valami jelentősebbről van szó: a social működés és szemlélet a PR-kommunikáció-marketing bermudaháromszögből kilépve elért a teljes vállalati működés szintjéig.
Az elmúlt két évben több social business jellegű projektben lehettünk partnerei nagyvállalatoknak, ezért most úgy döntöttünk, hogy ezt a területet ideje mélyebben is megvizsgálnunk. Szeretnénk kontextusba helyezni a social business jelenséget és szeretnénk párbeszéd helyzeteket teremteni a fogalom számára: szivárogjon be a (szak)emberek életébe és kezdjék el magukévá tenni, beszélgetni róla.
A bejegyzés folytatódik ››
Manapság, amikor minden szakmai megnyilatkozásban csak úgy röpködnek az olyan kifejezések, mint a “paradigmaváltás”, a “forradalmian új”, az “új korszak”, könnyen alakul ki az a benyomás, hogy a XX. század nagy reklámosainak gondolatai mára teljesen elavultak. Pedig nem így van. A napokban Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásait olvastuk újra.
A bejegyzés folytatódik ››
Sokat dolgoztunk magunkon, mire megtaláltuk a saját hangunkat, a mindannyiunkat hitelesen képviselő vizuális világot. Játszottunk, vitatkoztunk, dolgoztunk és megismertük magunkat, hogy Ti is megismerhessetek bennünket.
A bejegyzés folytatódik ››
Három munkánk is rákerült a shortlistre a Kreatív Social Media Best Practice versenyén, amelyeket egyenként szeretnénk bemutatni nektek. Ma a L’Oréal Budoár a soros, ami a legjobb magyar közösségi alapú integrált kampányok közé került.
A bejegyzés folytatódik ››
Kedves Barátaink!
Az idei karácsony kicsit más a számunkra. Egy igazán különleges dolog előkészítésébe vetettük bele magunkat, melynek gyümölcsét jövőre Ti is velünk együtt élvezhetitek!
Az idén nem vettünk partnereinknek külön karácsonyi ajándékot, hanem az erre fordítandó összegből egy igazi értéket hozunk létre, mely közösségi, hosszú távra szól és mindannyiunk hasznára lehet.
Egy olyan könyvtár alapjait hozzuk létre, amely a társadalom és márkák, illetve a vizuális kultúra és márkák komplex viszonyrendszerével foglalkozik. Egy hiánypótló gyűjtemény ez, amely a témában fellelhető legfontosabb hazai és nemzetközi szakirodalmat gyűjti és rendszerezi.
A bejegyzés folytatódik ››
Instagram pályázat és fotófal kiállítás a NWE-ben
“A fotóink az életünk lenyomatai, főleg azok számára, akik valóban nyitva tartják a szemüket.”
Paul Strand híres megjegyzése érzékletesen összefoglalja az Instagram lényegét. Izgalmas eszköz az “életlenyomatok” elkészítésére és remek lehetőség másoknak arra, hogy ezeket szemügyre vegyék az Instagram social media platformján.
Az alapítók, Kevin Systrom és Mike Krieger egy hete ünnepelték az Instagram első szülinapját, egyúttal azt is, hogy a Fortune’s 40 under 40 listán szereplő cég 12 milliós közösséget épített.
A bejegyzés folytatódik ››
(A vitaindító ITT olvasható.)
Mindig érdekesek a párhuzamok egyes történelmi események között. Magunkat sokszor azzal áltatjuk, hogy az evolúció spirális görbe mentén halad, és hogy soha nem lépünk ugyanabba a folyóba. Még ha ez sokszor igaz is, a valóság az, hogy ijesztően gyakran követjük el ugyanazokat a hibákat.
(A vitaindító ITT olvasható.)
Kettéválasztanám a cikkben foglaltakat. Az egyik része az említett közösségi média platformok túlárazása, a másik a kommunikációs szakma túlkapása, miszerint a közösségi média lenne a Szent Grál. Én egyik lufi kippukanásában sem hiszek olyan mértékben, ahogy azt a cikk vázolja. Mindenesetre nem árt a figyelmeztetés.
A bejegyzés folytatódik ››
(A vitaindító ITT olvasható.)
Ha van cash, nincs lufi
Bitter Brunó és Ardai Péter kiváló cikke remek összefoglalása a pénzügyi befektetői és internetes szakmai körökben dúló heves vitának, amelynek középpontjában ez a kérdés áll: a közösségi média reális profittermelő Szép Új Dolog, vagy egy újabb, a dotcom-hoz hasonló lufi? A szerzők ebben a vitában egyértelmű állást foglalnak: szerintük lufi.
Szerintem nem.
A bejegyzés folytatódik ››
(A vitaindító ITT olvasható.)
Mi legyen a lufi darabjaival?
Az elnevezéssel, az alkalmazott metaforákkal, a dotcom-párhuzammal lehet vitatkozni – teszik is ezt széltében-hosszában a weben – a felmerülő kérdéseket tagadni nem érdemes.
(A vitaindító ITT olvasható.)
A jelenlegi szitu és az 1.0-ás dotcom lufi között szerintem az egy nagy különbség, hogy ott minden csak a komoly projekciókon alapult (mindenki kanyarította a 10 éves prognózis görbéket felfelé, ahogy bírta), a web 2.0 meg azért tényleg globálisan óriási tömegeket szippantott be, a napi rutin része már sok embernek most is. Persze a tömeg még nem profit (de még bevétel sem feltétlenül), sok helyen nincs is megalapozott üzleti model a cégértékelés mögött (vagy ha van, az az írásból kiderül: sokszor ignorálják).
A bejegyzés folytatódik ››
(A vitaindító ITT olvasható.)
Lufi-e a közösségi oldalak és alkalmazások piaci értékelése?
Vajon egy 18. századi, kettősfalú kínai vázát több száz millió forintra értékelni lufi-e? Egy használt Bugatti Veyront 250 millió forintra értékelni lufi-e? Egy üveg ’72-es Tokaji aszú esszenciát 100 ezer forintra értékelni lufi-e? Vajon ezeket a számokat csak bizonyos érdekcsoportok generálják, vagy megalapozott és bizonyítható értékekről beszélünk?
Friss kommentek